A válság lényege az, hogy a XIX. századi államnak át kell alakulnia a XX. század államává.
1. A hivatásos közszolgálat elterjedése.
A hivatásos közszolgálat ma már nélkülözhetetlen és mindenütt megvan; ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenütt egyforma.
Föleg két főtípust kell megkülönböztetni.
Az egyik a kontinentális, mely Poroszországból indult ki és nálunk is található: ez jóvah az ipari forradalom elött, a XVIII. században és a XIX. század elsö felében alakult ki. Ez a liberális (szabadelvü) kor jogállamában arra állítódott be és nevelödött, hogy a közigazgatás jogszerüségét tekintse a legföbb szempontnak.
Kezdik követelni a közigazgatás gazdaságosságát és eredményességét, mely mozgalomnak, iránynak neve nálunk a közigazgatás racionalizálása.
2. A végrehajtó hatalom vezető szerepének kialakulása
A parlamentáris rendszer lényege az, hogy szétválasztott főfunkciók közül a törvényhozó hatalom ellenörizze a végrehajtó hatalmat.
3. A dolgozó tömegnek az állami életbe való cselekvö bekapcsolása és ez által az osztályharc kiküszöbölése.
4. A gazdasági életnek közüggyé való nyilvánítása és vezetésének az állam által való átvétele.
Megállapítható, hogy a hosszú távon való tervezés és gazdasági irányítás az eredményesség kielégítö fokára csak azokban az államokban jutott, amelyek at ún exekutiva rendszerét meg tudták valósítani.
5. A közigazgatási vezérkar.
A megnehezedett vezetés megkönnyítésére van szükség közigazgatási vezérkarra.
A kormány programját ma csak a közigazgatás útján tudja megvalósítani.
A XX. század államának fő jellemvonása az erős exekutiva (a parlamentáris kormányzattól lényesen eltérô elveken épül fel).
Ennek elérése alkotmányunk módosításával jár.
Az alkotmányos átalakulásokban két összetevö állapítható meg: egy vertikális és egy horizontális.
Horizontális (mellérendelô, egyenrangü viszony szervezeti forma) tényezö: vannak koreszmék, amelyek az emberiségnek széles rétegeit magukkal ragadják.
Vertikális (szervezeti felépítésben az alá-, ill fölérendeltségen alapuló) tényező: a vertikális fejlödés pedig a nemzeti asszimilálás és az alkotmányos jogfolytonosság szerepe a koreszmék átvételében és a történeti alkotmányba való beillesztésében. Erről van most is szó.
Azt kell biztosítani, bogy a nemzet legföbb szervei a nemzet egész erejével a nemzetért való legeredményesebb cselekvésre képesek legyenek.
III. Mi a szociális közigazgatás helye és szerepe ebben az átalakuló államban?
A szociális közigazgatás kialakulása, kifejlődése az utolsó ötven évre esik, tehát még a XIX. századi állam alkotása.
a) Vannak sokan, akik csak a lokális, részfeladatokkal törôdnek, és a nagy összefüggésekkel nem foglalkoznak. Ilyen a szociális munkások és a szociális közigazgatás tagjainak legnagyobb része, akik a maguk részterületén a legnagyobb odaadással áldásos munkát végeznek és hivatásuk magaslatán állnak.
b) Vannak, akik látják a nagy átalakulás értelmét és a fejlődés irányát
c) Vannak, akik úgy ítélik meg, hogy az állam XIX. századi berendezése és apparátusa többé nem alkalmas arra, hogy a mai életet befogadja és kielégítse.
A közigazgatás az embereket az eddigi közigatgatásnál jobban ismerje, életükhöz legyen közelebb, az embereket saját hivatali ügykörének megfelelően ne parcellázza, hanem életviszonyaiba organikusan kapcsolódjék bele, ne csak a közigazgatás működésének jogszerüségével, hanem annak eredményességével is törödj ék.
A XX. századi államban nem szociális közigazgatás lesz, hanem a közigazgatás lesz szociális.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése