A SZEGÉNYGONDOZÁS KIALAKULÁSA
• Kutatásunk tárgya: az önmagukat ellátni és eltartani képtelen személyekrôl az egyes társadalmi formákban ki volt köteles gondoskodni, s valójában ki és miként látta el ezt a tevékenységet, a szociális gondoskodást.
• Az egyénnek elôször a család, mint kisebb közösség volt a segítségére.
• A szegényügy állami szabályozást valójában az 1601. évi angol törvénnyel kap (I. Erzsébet).
• A XVIII. században válik csak általánossá az a felvilágosult nézet, hogy a ,,szegényügy” az állam vagy valamely állami szerv kötelessége.
• ,,Szegény”-en elsôsorban a következöket értjük
• beteg
• család nélkül
• egyedül élő felnőtt,
• akik a társadalom gondoskodására szorultak
• késôbb e fogalom alá vonták
a. az árvákat
b. és a családból kiesett gyermekeket is.
A burzsoá államban
,A szociális gondoskodás kiterjed elôbb a munkás-, később az ún társadalombiztosítás bevezetésére.
A szociálpolitika, illetôleg a szociális gondoskodás kiszélesedése a szociális biztosítással a társadalomból indul el, feladatait azonban mindinkább az állam veszi át.
Kiszélesedik a szociális gondoskodás más szociálpolitikai feladatokkal:
>anya- és csecsemôvédelem
>gyermekvédelem
>családvédelem
A FEUDÁLIS MAGYARORSZÁG SZEGÉNYÜGYE
A ,,szegényügy” elsö megjelenése Magyarországon
- István király I. törvénykönyve rendelkezik az özvegyek és különösen az árvák védelméről
- László III. Törvénykönyve: a halottak eltemettetése
- Aranybullában az özvegyek védelmérôl II. András rendelkezik
- A gondoskodás elsösorban a családra tartozott
- A társadalmi gondoskodás az egyházakat, szerzetesrendeket illette.
o Ismerünk egyházi törvényeket, melyek az egyházat illetô tized egynegyedét a nyomorgóknak biztosítják
o Ezt a rendelkezést azonban nem tartották meg.
o A szerzetesrendek utasoknak, szegényeknek, betegeknek nyújtottak megfelelő támogatást.
- A kolostorok csak mellékesen láttak el szegénygondozói tevékenységet
- ~- A keresztes háborúk okozta járványok felvetették a szegény — beteggondozás problémáját, ennek ellátására Európában testvérülelek jöttek létre, akik magukat kolostori életmóddal a szegények és betegek szolgálatára szentelték
- A fejlődés csúcsán a testvérületekbôl lovag-és ispotályos rendek nôttek ki. Ilyenek voltak a johanniták
- ~- A középkori világi társadalmaknak voltak már testületei is
- a
- Az azonos foglalkozást űzők között tömörültek társulatokba, melyek a közös érdekek
védelmén kívül tagjaik szociális védelmére is figyelmet fordítottak.
o Érdekvédelem a testvérületek, társulatok, kalandos társulatok feladata
o Szociális védelem — az azonos foglalkozást űzôk céhei ~- Magyarországon legelterjedtebbek az ipart üzôk céhei, amelyek a városokban keletkeztek.
o Magyarországon a XIV. század elejétôl ismerünk céheket.
o A céhek maguk gondoskodtak tagjaik és az alkalmazottak szociális problémáiról.
o A céh gondoskodott
-A beteg mester helyett segédje vigye az ipart
-Az elhunyt özvegye továbbvihesse az ipart segéd alkalmazásával
- A mesternek kellett gondoskodni a beteg legényrôl vagy inasról
- ~- A XVIII. században az iparosok jóléti ellátása állami felügyelet ala került.
- A céhszabályokat ettôl kezdve a helytartótanács erôsítette meg.
A városi ispotăly és szegénygondozăs a feudális korban
-A szociális problémák legelôször és legszélesebben a középkori városokban jelentkeztek
-Itt tömörültek
a családjuktól kitagadott
a földjüktôl megfosztott
a jobbágysorból kiszökött
a munkaalkalmat remélö
a vándorló iparosok
a vándorló napszámosok
a munkakerülôk
a lumpenek.
A jóléti gondoskodás mellett vagy helyett a rendészeti kérdések domináltak
A középkori szegényügy intézeti kezelése kolostorokban vagy káptalanokban elhelyezett ispotályokban volt.
A. ispotályügy a XIII. században és a XIV. század elsô félévében teljesen az egyház kezében volt.
A városok kiharcolták, hogy ellenôrizhessék az ispotályok vagyonának felhasználását és beleszóljanak vezetôinek megválasztásába.
A XVI. században alapított ispotályoknál már a város lesz az ispotályok gondozója.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése